Szombathelyre zarándokoltak a Pápai Svájci Gárda tagjai

Veres András, a Szombathelyi Egyházmegye püspöke a Vatikáni Rádiónak korábban adott interjúban ismertette a gárdisták programját, és rámutatott Szent Márton időszerűségére. Az egész földrészen tisztelt szent a szolidaritás jelképe, amelyre ma különösen nagy szükség van. Életszentsége megérinti a nemhívőket is, így a Pannóniában született Szent Márton tiszteletének terjesztése egyben az új evangelizáció egyik eszköze – emelte ki a szombathelyi főpásztor. Daniel Rudolf Anrig a sajtótájékoztatón elmondta: a Svájci Gárda tagjai zömmel 20 év körüli fiatalok, akik nem tudják, hogyan zajlott az élet Kelet-Európában, így a számukra érdekes lehet a közvetlen tapasztalatszerzés, a vendéglátókkal folytatott beszélgetések.

Alain de Raemy, a Svájci Gárda lelkésze elmondta: 2006 óta kétévente szerveznek hasonló zarándoklatokat, ami lelki feltöltődést, egyfajta továbbképzést és közösségépítést is jelent. Hozzátette: 2006-ban Tours-ban, 2008-ban San Giovanni Rotondóban Szent Pio atya sírjánál tettek látogatást, 2012-ben pedig XVI. Benedek pápa nyomdokain Bajorországban jártak. A Svájci Gárda parancsnoka a pápa védelmét ellátó szervezet összetételéről elmondta: az elmúlt több mint ötszáz évben soha nem volt könnyű a gárdisták toborzása, hiszen svájci születésűeknek kell lenniük, olyan 19-30 év közötti, 174 centiméternél magasabb, nőtlen, legalább középfokú végzettséggel rendelkező fiatalembereknek, akik a svájci hadseregben már alapkiképzést kaptak. A fiatalok napjainkban nem a pénzért jelentkeznek a Svájci Gárdába, hanem sokkal inkább ideológiai, érzelmi okokból, akik a szentatyát akarják szolgálni – egészítette ki a választ a gárda lelkésze. Alain de Raemy kérdésre válaszolva elmondta: évente egy-két fiatal, aki már leszolgálta az idejét a Svájci Gárdában, dönt úgy, hogy – akárcsak Szent Márton – a katonaélet után a papi hivatást választja. Szombathelyre három csoportban érkeznek július 5. és 13. között a Svájci Gárda tagjai, megtekintik a szombathelyi székesegyházat, felkeresik a Szent Márton templomot és az annak szomszédságában épült látogatóközpontot is. 

A Svájci Gárdáról

A Svájci Gárda (németül Päpstlichen Schweizergarde, olaszul Guardia Svizzera Pontificia, latinul Pontificia Cohors Helvetica) a római pápa védelmét ellátó kis katonai alakulat. Állomáshelye a Vatikán. Hivatalos nyelve a német. A Gárda de facto a Vatikán hadereje.A Gárda története a 15. századig nyúlik vissza. IV. Sixtus pápa (1471–1484) állította fel a Gárda ősét a Svájci Konföderáció segítségével. Barakkokat építtetett a Pellegrino úton. A megállapodást Svájccal VIII. Ince pápa (1484–1492) újította fel. VI. Sándor pápa (1492–1503) később a francia királlyal való szövetsége alatt használta a svájciakat. A Borgiák idején, az itáliai háborúk alatt az első vonalban harcoltak.Az 1503-ban megválasztott II. Gyula pápa saját katonaságot akart személyes védelmére. A svájci zsoldosok a XVI. században Európa-szerte keresettek voltak, bátorságuk, hűségük és verhetetlen gyalogos harcmodoruk miatt; ők alkották az akkori legütőképesebb gyalogságot. Az 1505. június 21-i bullában engedélyt kért 200 katona toborzására a svájci kantonoktól. A feladat végrehajtásával Peter von Hertenstein svájci kanonokot bízta meg, akinek Matthäus Schiner sioni püspök közvetítésével 150 zsoldost sikerült toboroznia. Pénzügyi támogatást az augsburgi Jakob és Ulrich Fuggertől kaptak, akik megelőlegezték a felszerelések költségeit.A pápai udvar egykorú krónikása, Johannes Burckhardus örökítette meg feljegyzéseiben a Pápai Svájci Gárda megalakulásának pillanatát, amely szerint 1505. szeptemberében 150 önkéntes Kaspar von Silenen luzerni nemes vezetésével indult gyalogosan Luzernből Rómába, hogy felajánlja védelmi szolgálatait a pápának. 1506. január 22-én a 150 svájci zsoldos a Porta del Popolón át vonult be Rómába, ahol a pápa a Szent Péter-bazilika loggiájáról megáldotta őket. „A svájciak látták Isten Egyházának szomorú helyzetét, és felismerték, hogy az Egyház veszélyben volt!” jelentette ki Ulrich Zwingli, egy svájci katolikus, a későbbi protenstáns reformátor.Az olasz egyesítés következő fázisa az 1870-es porosz–francia háború oldalvizén zajlott. A háborúra készülő III. Napóleon császár hazarendelte a Pápai Állam különállását garantáló római francia haderőt, megpecsételve a Pápai Állam sorsát. 1870. szeptember elején az olasz királyi hadak körülzárták Rómát, és szeptember 20-án a Porta Piánál betörtek a városba. IX. Piusz pápa elrendelte, hogy a seregei csupán a védekezésre korlátozzák a tevékenységüket, és erőszak esetén adják meg magukat. Szeptember 21-én a pápai seregek feloszlottak, a Gárda visszavonult a Vatikánba. A király felszámolta a Pápai Államot, a Vatikánba szorított pápa fogolynak nyilvánította magát. Ettől a naptól kezdve a gárdisták feladatai a pápa védelmezésére, a Vatikán és a Castel Gandolfó-i pápai villa őrzésére szorítkoznak. Ebben az időszakban a Gárda parancsnoka, a gárdisták műveltségének fokozására, iskolát hozott létre ének-zene oktatással. Ezen kívül elrendelte, hogy 18 év szolgálat után a katonák nyugdíjat kapjanak.1929. február 11-én XI. Piusz pápa és az olasz fasiszta állam között létrejött a lateráni egyezmény, amely elismerte a pápa fennhatóságát a Vatikán teljes területén. Ennek nyomán a svájci szövetségi tanács parlamenti határozatot hozott, melynek értelmében a Gárda nem minősül külföldi fegyveres erőnek, így a svájci állampolgároknak nem kell engedélyt kérniük a Szövetségi Tanácstól a szolgálathoz.

Szervezeti felépítésük

A Svájci Gárda szervezeti felépítéséről és feladatairól a pápa megbízásából a pápai államtitkár által megfogalmazott szabályzat rendelkezik. A Pápai Svájci Gárda jelenlegi személyi-, fegyelmi- és adminisztrációs előírásokról szóló rendelkezését a Gárda megalakulásának 500. évfordulója alkalmából 2006. január 22-én bocsátották ki, ami az 1976. évi rendeletet helyettesíti.A svájci gárdisták gyakorló római katolikusok, akiknek gyakran már a felmenőik is a pápát szolgálták, vallásos hovatartozásukkal és magatartásukkal a Szentatyát képviselik. Alapfeltétel a svájci állampolgárság. A testület esztétikai megjelenése miatt fontos kritérium az 1,74 métert meghaladó testmagasság. A jelentkezők Svájcban alapos orvosi vizsgálaton esnek át, amelybe pszichológiai teszt is tartozik. A pápa biztonságára csak feddhetetlen életű személyek vigyázhatnak. Rendelkezniük kell minimum hároméves felsőfokú tanulmányokról szóló diplomával, és a jelentkezés időpontjában nem lehetnek több harmincévesnél (19 évesnél pedig idősebbnek kell lenniük).A testület tagjai csak férfiak lehetnek, akik két-három fős szobákban laknak. A nősülés szabályokhoz van kötve. Évente kb. harminc új gárdistát toboroz a testület három újoncképző iskolában. A 26 napos kiképzés során elvi és gyakorlati útmutatást kapnak a jelöltek, akiktől elvárják az olasznyelv-tudást, az önvédelmi sportokban való jártasságot, valamint a testőrség parancsainak, a helyszíneknek és a személyeknek az ismeretét. Daniel Anrig 2009-ben felvetette, hogy valamikor lehetővé tennék nőknek a belépést a gárdába, de hozzátette, hogy ezt a döntést a távoli jövőbe helyeznék.A pápai testőrök szabadidejüket igyekeznek minél több testmozgással, sporttal tölteni. 1975 óta saját labdarúgócsapatuk van, az „FC Guardia”, amely barátságos mérkőzéseket játszik más svájci és külföldi csapatokkal, valamint részt vesz a vatikáni bajnokságon is, ahol hagyományos ellenfelük a vatikáni rendőrség csapata. Tornaterem, teniszpálya, uszoda áll a gárdisták rendelkezésére, de futhatnak a vatikáni kertekben is.Jelenleg a laktanyájuk melletti, 1568-ban épült Szent Márton és Szent Sebestyén templom az övék. A svájci gárdisták eredetileg a mostani VI. Pál terem közelében található Németek Temetőjébe (Campo Santo Teutonico) temetkeztek. A 17. századtól a Szent Anna-kapu melletti, ma már nem létező Szent Peregrin templomot használták temetkezési célokra. A gárda védőszentjei Szent Márton és Szent Sebestyén római katonaszentek, valamint hazájuk egyik patrónusa, Flüei Szent Miklós.A svájci gárdisták feladataiA Svájci Gárda elsődleges feladata a Szentatya személyének, testi épségének és lakóhelyének biztonsága feletti őrködés. Feladataik közé tartozik a Szentatya kísérete utazásai során, Vatikán Városállam bejáratainak felügyelete, illetve a szabályzatnak megfelelően a rendfenntartással kapcsolatos egyéb szolgálatok teljesítése. A tevékenység a gyakorlatban négy területre oszlik: biztonsági szolgálat, díszőrség, rendfenntartás és testőrség.A biztonsági szolgálat (a tevékenység 80%-a) a Vatikán állam bejárataira, valamint az Apostoli Palota különféle helyiségeire vonatkozik. A biztonsági szolgálatot az alabárdosok, a tiszthelyettesek és a magasabb rangú tiszthelyettesek látják el. A vatikáni csendőrséggel együttműködve ellenőrzik a forgalmat és felvilágosítással szolgálnak az érdeklődőknek, ezért jól kell ismerniük a Római Kúria és a különféle vatikáni hivatalok vezető személyiségeit, a hivatalok pontos helyét, valamint fontos az idegen nyelvek ismerete is.A nagyközönség számára a leglátványosabb feladatuk a pápai díszőrség biztosítása (tevékenységük csupán 8%-a). A kihallgatások és a misék során a svájci gárdisták a Szentatya trónusa körül állnak. A protokoll szabályai szerint államfőket, minisztereket, nagyköveteket és egyéb világi vagy vallási hatóságokat a gárdisták alakulata fogad. Ők kísérik végig az Apostoli Palota termein a nagyköveteket kormányuk megbízólevelének bemutatása után. Vatikán Városállam két bejáratánál a legfiatalabb gárdisták állnak őrt. A „Harangok Ívénél” óránként, míg a Bronzkapunál kétóránként kerül sor őrségváltásra. Díszegységük felsorakozik a Szent Péter téren a hagyományos karácsonyi és húsvéti Urbi et Orbi áldás alatt is.A gárdisták további feladata a rendfenntartás kihallgatásokon, szentmiséken és egyéb szertartásokon, ahol irányítják és ellenőrzik a résztvevőket, a zarándokokat, információkat adnak, szükség esetén biztosítják az elsősegélyt. A testőri szolgálat, a Szentatya közvetlen személyi sértetlenségének biztosítása a Svájci Gárda megkülönböztető feladata. A régebben szolgálatban lévő gárdisták professzionális kiképzésben részesülnek ennek ellátásához. A biztonság mértékét maga a védelmezendő személy szabja meg.